Hogyan éltem meg a Nagy Napot?

A mi Nagy Napunk 2015. augusztus 1-jén volt. Hogy miért ez a dátum? Egyszerű: 2014. július 3-án volt a lánykérés a születésnapomon, és rá egy évre a névnapomon volt az esküvőnk, hiszen a férjem elmondása szerint könnyebb észben tartani. Mindig is nyári esküvőt szerettem volna, hiszen én magam is nyáron születtem.

Visszagondolva az előtte lévő egy éves készülődésbe, hát még most sem tudom, hogyan éltük túl. Már több esküvőt leszerveztem a sajátom előtt, így azt gondoltam, hogy a sajátomat kisujjból megcsinálom…. Hát nem így lett… Mindent máshogy akartam, semmit nem úgy, ahogy az a Nagy könyvben meg van írva. Szerencsém volt a férjemmel, mert mi felosztottuk a feladatokat. Volt amiből én nem engedtem, volt amiből ő nem. De végül egy jó kis bulit hoztunk össze.

A szolgáltatókat viszonylag gyorsan sikerült kiválasztani és lefoglalni. Senkiben nem csalódtam. Nálunk a létszámban voltak gondok, mert mindkettőnknek nagy a baráti társasága, és hát korlátozott volt a helyek száma, így a vendéglistát viszonylag nehezen raktuk össze, de végül ezt is megoldottuk.

A dekorációt saját magam álmodtam meg, és szerveztem le az előkészítéstől a kivitelezésig. Hát itt akadtak gondok, nem is egy. Kezdve azzal, hogy sátorban volt a lagzi, és elgondoltam, hogy milyen szépen be lesz díszítve, de már itt elakadtunk, ugyanis az anyagot nem sikerült úgy felrakni, ahogy azt előre megterveztük. Nah itt jött el az a pillanat, amikor mondtam, hogy jó oké, akkor nem lesz lagzi, lefújom az egészet… De végül ez is megoldódott, nem lett olyan, mint amilyet szerettem volna, de muszáj volt rugalmasan hozzáállnom, mert különben tényleg nem lett volna lagzi.

Összességében sikerült megvalósítani a díszítést, de nagyon kimerültem. Rengeteget talpon voltam, fájt a hátam, derekam és a lábam. A sminkesnek is elég sokat kellett dolgozni, míg eltüntette a nyomokat.

Azon a napon is még igazgattam, rendezgettem, hogy minden szép legyen. Már nagyban jöttek a vendégek, de én még mindig civil ruhában járkáltam fel-alá. Aztán az egyik barátnőm elkapott és bevonszolt, hogy felöltözzem.

A Nagy Nap, tényleg nagy volt, hatalmas. Rengeteg érzés és élmény. Hogy olyan volt-e, amit elképzeltem? Nem, egyáltalán nem. Megbántam-e valamit belőle? Talán azt, hogy több segítséget elfogadhattam volna. Most máshogy csinálnám-e? Igen, de nem minden részét. A nyugalmat választanám, a kapkodás helyett.

De abban teljesen egyetértek, hogy meg kell élni a napot és ki kell élvezni minden percét, mert nem lesz rá újabb lehetőség!

Hogy újra csinálnám-e? Talán, de az a nap úgy volt jó, ahogy volt. Hiszen a családommal és a barátaimmal együtt élhettem meg életem egyik legfontosabb napját.

Kedves Menyasszonyok! Éljétek meg ti is a Nagy Napotokat!

Bogi

Szívesen megosztanád az élményeidet a ti Nagy Napotokról? Írj nekünk emailt az zayaweddingandevent@gmail.com címünkre.



You don't have permission to register